Nyáron találkoztam egykori osztálytársammal, Zsuzsával, aki lelkesen mesélt friss élményéről. Dél-Indiában járt egy ajurvédikus gyógyközpontban, ahol mintha kicserélték volna, annyira felfrissülve, megújulva tért onnan haza.

Gondoltam egy nagyot, s karácsonyi ajándékként befizettem magunkat a Gala Tours utazási irodánál egy decembervégi, kéthetes, dél-indiai gyógyüdülésre. Kényelmes repülőúttal érkeztünk meg feleségemmel az Indiai óceán partján álló, csodálatos üdülőbe. Nyakunkba akasztott virágfüzérrel és finom kókuszitallal fogadtak minket a recepciónál, utóbbit a kókuszdióból szívószállal szürcsölhettük ki.

A szállás szenzációs volt! Kényelmes és hangulatos, különálló bungalow-kban lakott minden pár. (Családok, illetve egyedülállók is szép számmal érkeztek az üdülőbe.) Külön díjaztuk, hogy nincs televízió, tehát valóban lehetőség van az igazi pihenésre.

Az ellátásról csak felsőfokban beszélhetek. Reggel, délben, este indiai és európai ételek végtelen sorából választhattuk ki – svédasztalos tálalásban – a nekünk éppen gusztusos falatokat. Pincérek és pincérlányok segítettek ebben, akik kivétel nélkül valamennyien hihetetlen kedvességgel és melegséggel végzik feladatukat. Talán ez volt a legmeghatározóbb élményem Indiában: minden ember nyugodt, kedves és mosolyog! És érezhetően szívből!

Találkoztunk egy fiatal magyar házaspárral is, akik kislányukkal egy közeli halászfaluban telepedtek le. Tőlük tudom, hogy ez a szívből jövő kedvesség nem az üdülőhely sajátja, hanem abszolút általános jelenség. (A fiatal, magyar pár azt is elmesélte, hogy Magyarországhoz képest meghökkentően olcsó itt az élet.)

Már érkezésünk napján vártak minket a gyógyközpontban, ahol két orvos alaposan kifaggatott minket esetleges panaszainkról. A többezer éves ajurvédikus medicina szerintem egyik kulcsfontosságú tudása – amit a nyugati medicina csak nemrég ismert fel –, hogy anyagcsere szempontjából nem vagyunk egyformák. Kategóriákba sorolhatóak az emberek, s más étrenden működik optimálisan az egyik szervezet, mint a másik, a harmadik stb. A kezdeti vizsgálatnál erre a kategorizálásra is sor került, s ettől kezdve az étteremben e szempontot is figyelembe véve ehettünk.

Elkezdődött a terápia. A hölgyeket kezelő asszonyok, a férfiakat pedig kezelő férfiak veszik – szó szerint – a kezükbe. Ugyanis hangulatos, tiszta fülkékben kétórás masszázsban részesül az ideérkező – német, orosz, amerikai, francia, angol, japán, olasz, magyar stb. – vendég mindegyike. Varázslatos érzés, ahogy meleg, gyógynövényes olajjal simogatják, gyömöszölik, paskolják a szorgos indiai kezek a testet. Valóságos Kánaán! (A kezelés megkezdése előtt rövid imát mondanak, és minden mozdulatukon nem csak a hatalmas rutin, hanem a páciens iránti őszinte tisztelet is látszik és érződik.) A testi kezelést gyógynövénytartalmú tabletták, illetve folyadékok adásával egészítik ki a nagy tudású, és végtelenül kedves orvosok. Csoportos jógázás és meditálás is része a terápiának, ami persze nem kötelező.

Kéthetes kúránk közepe táján érkezett el a „purgáció” – a megtisztítás – napja. Feleségem hashajtó itallal tért haza a kezelésről, amit elalvás előtt kellett felhajtania. Éjjel vagy négyszer látogatta meg a mellékhelyiséget. Másnap délutánra viszont úgy érezte magát, mint aki fél méterrel a föld fölött lebeg! Ez a méregtelenítés hatása. (Nálam végül – valamilyen orvosi megfontolásból – elmaradt a purgáció, amit bántam is, meg nem is…)

A pálmafás üdülő az óceán partján áll, ahol egész nap gyönyörű, fehér tarajos hullámok mossák a homokos partot. Zsongító volt reggeltől estig hallani a hullámok megnyugtató moraját. Az óceánban többször úsztunk, de számomra a rendszeres úszásom színhelye a kerti medence volt, ahol olykor 45 percen át róttam a hosszakat, s utána kényelmes ágyon napozhattam.

Az üdülő kirándulásokat is kínál, amelyek közül mi egy közeli programot választottunk. Varázslatosan szép vizeken hajóztunk! (Gyengém a folyócskaléptékű víz és a hajókázás…)

A vacsorához minden este műsort is szolgáltattak a szervezők. Indiai zenészeket, táncosokat, harcművészeket és akrobatákat csodálhattunk meg. Minket leginkább egy hegedűművész, Kumar – valódi katarzist okozó – játéka nyűgözött le.

Amikor két hét után kipihenten leszálltunk a repülőről, Eszter lányom szavai jutottak eszembe. Ő néhány éve két hetet töltött Indiában, s amikor hazajött, azt mondta: „Apu! Visszamegyek Indiába!”